A kastély épület belső része is romos állapotban volt, olyannyira, hogy felújítására gondolva úgy éreztem magam, mint a tenger partján álló utazó, ki nem bír csónakkal, az úszásra pedig kevés az elszántsága.
A kastély belső teréből is elvittek minden mozdíthatót, mit sem törődve azzal, hogy az ajtók és ablakok másra sem használhatók idegen kézben, csak tüzelésre.
A kastély eredeti födém szerkezete fagerendákból állt és erős volt a félelmünk attól, hogy esetleg könnyező házigombától fertőzött. Ez ugyanis szinte kiirthatatlan és fonalaival a falakat is átszövi.
A belső térben az ajtók valaha tengelyben lettek elhelyezve, mint az már a feltárásoknál is kiderült, néhányat befalaztak és áthelyeztek, megbontva ezzel a belső struktúrát. A nyílászárók fölött nem mindig használtak áthidalót, sok esetben boltövet alkalmaztak.
Az ablakrácsok eredetiek, megoldásuk megegyezik a vicenzai Villa Capra rácsozatával.
Mindenhol hiányzott az ajtó éa az ablak...
...sőt a tető is.
Első feladatunknak az elvadult park megtisztítását tekintettük, ahonnan összesen 38 pótkocsi tuskót szedettünk ki, melyet Lőkösháza lakosai használtak téli tüzelőnek. És volt mit tennünk.
A park a tisztítás után kinyílt és gyönyörűen látható a nyughatatlan, hullámzó tér.
A terület maga is természetvédelmi oltalom alatt áll és ezt tiszteletben tartjuk, nem úgy, mint korábban a fatolvajok. Talán a legvakmerőbb az a társaság volt, akiket tetten értek a gépesített falopáskor, miközben egy több, mint száz éves vadnarancsot döntöttek ki úgy, hogy még a megrendelő asztalos is jelen volt. Persze az eljárás lezárult, következmény semmi...
Innen folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése