"Dióhéjban összefoglalva az épület történetét a legfontosabb, hogy az 1810-es évek környékén épített első kastélyépületet többször átalakították, bővítették.
A 19. sz-i építéstörténetet tekintve az első két periódus jellemzője, hogy a kastélyépület alaprajzi szerkesztésében, térszervezésében, valamint tömegképzésében az itáliai villaépítészet emlékeire támaszkodnak.
A 20. sz-ban további két jelentősebb építési szakaszt lehetett megkülönböztetni eddig. Az első a II. Vh. előtti időszakra tehető, amelyben a funkcionális bővítés szándéka érvényesült pusztán és a korábbi építészeti törekvésekkel szakítva csupán a külső részletformákra korlátozta az előzményekhez való kötődést, illeszkedést.
A második szakasz pedig végleg szakít mindennel ami korábbiakat illeti. Funkcionálisan bővítette az épületet. Ekkor már sem épületszerkezeti sem pedig részletformáit tekintve nem vette figyelembe a meglévő állapotokat...
A helyszínen tapasztalható épületszerkezeti állapotokat előzetesen összefoglalva, azt kell megállapítanunk, hogy azok közvetlenül a megsemmisülés előtti helyzetben vannak. A kastély több mint egy évtizedes elhagyatottsága, a karbantartás hiánya és a környékbeliek szisztematikus bontó tevékenysége mára szinte megpecsételte a műemlék sorsát és az lassanként az összeomlás határára sodródott."
A kastély-rom volt parkját csak a helyiek használták főleg átmenő forgalom számára.
A kastély lemezborítású teteje alól kiszedték a faanyagot.
A nyílászárókat és lépcsőket kibontották. A lépcsők tordasi mészkőből készültek, még csak nem is gránitból, vagy márványból.
A kupolatrér korlátját lebontották, a galéria faburkolatát kiszedték.
A belső nyílászárókat kibontották.
A pince egy jellemző részlete, a tető nélküli épületben a csapadék átáztatta a pincefalakat is.
Innen folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése